3.Rész
Két hónapja, hogy Oroszországban élek. Úgy érzem , ragad rám a nyelv , egyre jobban kezdem megszokni ezt az atmoszférát és már nagyjából közlekedni is tudok. Az oroszok még mindig nem értik, hogy miért pont ide jöttem , de mindenesetre van aki nagyon kíváncsi és örül hogy beszélhet velem és van aki nem annyira. Pl. az iskolában az egész negyedik évfolyam odavan értem. Ha meglátnak a folyosón már rohannak hozzám és mindig beszélgetni akarnak és már egy karkötőt is kaptam tőlük. Ezekben a kisgyerekekben még látok esélyt arra, hogy később is nyitottak maradjanak és ne legyenek olyanok , mint a mostani 16 évesek az iskolámban. Ők ugyanis igyekeznek távol tartani magukat tőlem. Azt is észrevettem, hogy Krasnodarban , ami ugye egy nagyváros kb.1 órányira tőlünk, sokkal barátságosabbak és nyitottabbak az emberek mint a kis faluban , amiben lakom. P ár dol og az oroszokról ami általában igaz rájuk szerintem: (de persze vannak kivételek , meg ez csak az én tapasztal