3.Rész

Két hónapja, hogy Oroszországban élek. Úgy érzem ,ragad rám a nyelv , egyre jobban kezdem megszokni ezt az atmoszférát és már nagyjából közlekedni is tudok. Az oroszok még mindig nem értik, hogy miért pont ide jöttem ,de mindenesetre van aki nagyon kíváncsi és örül hogy beszélhet velem és van aki nem annyira. Pl. az iskolában az egész negyedik évfolyam odavan értem. Ha meglátnak a folyosón már rohannak hozzám és mindig beszélgetni akarnak és már egy karkötőt is kaptam tőlük. Ezekben a kisgyerekekben még látok esélyt arra, hogy később is nyitottak maradjanak és ne legyenek olyanok, mint a mostani 16 évesek az iskolámban. Ők ugyanis igyekeznek távol tartani magukat tőlem.Azt is észrevettem, hogy Krasnodarban,ami ugye egy nagyváros kb.1 órányira tőlünk, sokkal barátságosabbak és nyitottabbak az emberek mint a kis faluban, amiben lakom.

Pár dolog az oroszokról ami általában igaz rájuk szerintem: (de persze vannak kivételek, meg ez csak az én tapasztalatom itt a krasnodari regioban ,de sok helyi is megerősítette azt amit a saját szememmel is láttam). Az orosz emberek elég lusták. Lusták a tanuláshoz, lusták utazni ,kimozdulni otthonról. Szeretnek csak feküdni a tv előtt, telefonozni, teát iszogatni es beszelgetni. Az itteni angoltanár egy 18 éves lány, akivel nagyon jóban vagyok és ő is mondta hogy nem azért rosszak az oroszok angolból mert nehéz megtanulni, hanem azért mert nem látják szükségét, nem kíváncsiak az új kultúrákra, nem szeretnek utazni sem, mert sok gonddal jár, tervezéssel és inkább azt mondják hogy nekik jó itt ahol vannak. Például itt amikor Marshutával közlekednek az emberek akkor is a megálló előtt kb 2 m-re szolnak a sofőrnek, hogy akkor itt álljon meg és simán kirakja az embereket az út közepén.
Az oroszok másik nagyon furcsa tulajdonsága, hogy kifejezetten és nyíltan érdekli őket a vagyoni helyzeted. Ha valami márkás dolog van rajtam, amit mostmár megpróbálok elkerülni ,akkor mindig megkérdezik, hogy eredeti-e mert ugye itt sok hamisítvány van. (Pl az egyik nap a tesitanár megjelent talpig Gucci melegítőben amiről persze sugárzott, hogy semmi köze az eredetihez ,meg a 2 éves gyerekek Louis Vuitton pólókban rohangálnak a faluban) na szóval, ugye ha azt mondom hogy igen akkor máris jön a kérdés, hogy akkor én gazdag vagyok és a szüleim mennyit keresnek mert ez nem tabu, bárki megkérdezheti és az nem illetlenség.

Érdekesség ,hogy régen az idősek nem megcsináltatták a fogukat, hanem kihúzatták és aranyfogat tetettek a helyére mert az olcsó volt. Rengeteg embernek van és nem csak egy-két ,van hogy egész felső fogsor. Elég ijesztő.

Nincs pl.Facebook, vagyis hát van de nem is tudják ,hogy létezik ilyen és nem is használják hanem van helyette ez a VK nevezetű, ami az orosz Facebook csak zenét lehet rajta hallgatni, híreket olvasni meg mindenféle. Google-t sem használnak azt sem tudják szintén hogy mi, hanem Yandex van helyette, ami szerintem nagyon jó és megbízható. Van külön Yandex online áruház ,taxi,( ami nagyon olcsó) időjárás…. És ez az egyetlen ország ahol a Spotify nem működik (ez egy zeneletöltő alkalmazás és a világon bárhol elérhető kivéve itt).

Aztán itt minden egyes olyan négyzetméteren ahol nincs erdő, utak, települések, akkor kis olajkutak találhatóak amíg az adott helyről kinyerik az olajat és csövekben továbbítják az olajfinomító központokba, amik kb. akkorák mint itthon egy kis falu és onnan továbbítják ezekbe a nagyobb gyárakba amik nem tudom elképzelni, hogy mekkorák. Ennek köszönhetően a benzin literje kb. 200 Ft ,ennyibe kerül amúgy egy dobozt cigaretta is.

A templomok egyszerűen gyönyörűek, nagyon szeretem őket, mert különlegesek, viszont az összes a semmi közepén a pusztában van és még mindig nem tudtam megfejteni hogy miért. De dolgozom rajta.

Egyik hétfőn meghívtak minket a falum iskolájába egy napra tanulni. Amikor beléptünk egy óriási welcome kenyérrel vártak és a lányok még táncoltak is nekünk. Itt az a szokás, hogy ha valaki máshonnan érkezik ,kenyeret sütnek neki és azzal köszöntik. Nagyon aranyos és megható pillanat volt. Aztán a reggeli torna után szétosztottak minket csoportokra és volt egy nyelvtan óránk, amin kis csoportokban adatak nekünk feladatokat. Mindenki nagyon aranyos volt ,segítőkész és érdeklődő. Azután jött egy tesi, ahol egy tradicionális játékot játszottunk, aminek még a mai napig nem értem a lényegét. Majd angolon megmutattuk az országunkról készült ppt-ket és nekünk is tartottak egy angol előadást

Oroszországról. A nap végén még fotózkodtunk, ahol kb. úgy éreztem magam mint egy sztár ,mert mindenki akart velem képet csinálni. Aztán a héten elkezdődtek az orosz óráink. Ebben a körzetben négyen vagyunk cserediákok: két olasz lány ,az egyikkel egy iskolába is járok és egy Costa Rica-i lány : Lisa, aki már január óta itt van és lassan megy haza sajnos. Egy héten két orosz nyelvi óránk van: egy nyelvtan és egy beszéd. Ezek nagyon hasznos órák számomra. Aztán a legérdekesebb dolog, hogy a harmadik féle orosz órám negyedikes kisgyerekekkel van. Amikor a tizedikes osztályomnak nyelvtanja van, akkor mi a kicsikkel vagyunk. Nagyon jó újra felidézni a negyedikes emlékeimet és itt már ha belépek az ajtón , a lányok a nyakamba ugranak, meg a tanító néni is nagyon

segítőkész és aranyos. Egy héten négy órám van velük, és mindig nagyon várom őket. Amit még mindig nem tudtam megszokni, hogy a diákok a tanárt a teljes nevükön szólítják pl: Olga Nyikolajevna kimehetek mosdóba? Egyenesen kell ülni és az is megvan adva ,hogy hogyan szabad jelentkezni. Itt a kis negyedikes osztályban nagyon nagy a fegyelem. Aki rosszalkodik, a tanár felálliítja és néha elfenekeli.

A hétvégén elmentünk a lányokkal Krasznodárba.Nagyon jól éreztem magam. Majdnem minden hétvégén egy napot ott töltünk és plázázunk, sétálunk, beszélgetünk és új kis eldugott bisztrókat és kávézókat próbálunk ki.

A múlt hétvégén volt az első orientációnk. Ez arról szól,hogy a régióban lévő összes diák ,ami 31fő, elmegyünk egy hotelbe és megbeszéljük ami eddig történt velünk,és az önkéntesek segítenek a problémáink megoldásában és persze rengeteget beszélünk angolul ,de egy orosz tesztet is kellett csinálnunk. Ez nekem elég jól sikerült ,úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. Itt találkoztam egy orosz cserediákkal aki Magyarországon volt egy évig és ő még rá is írta a