9. Rész

Eljött a május és ezzel végre a jó idő is, ezért a családommal
elmentünk Novorosszijszkba. Erről a városról azt meséltem, hogy koszos és csúnya de kiderült, hogy csak az egyik felét
láttam. A belváros egész jó. Van egy pláza, pár park és persze egy hosszú tengerparti sétány. Itt a család barátainál laktunk, akik nagyon jó fejek és vendégszeretőek voltak. Május elsején volt egy felvonulás a munka ünnepe alkalmából, amit megnéztünk és akkor ittam az első kvászomat. Ez egy kicsit szénsavas sörhöz hasonlítható alkoholmentes ital búzából. Különleges íze van és viszonylag egészséges úgyhogy ez lesz az új nyári italom. Másnap lementünk a tengerpartra ahol estig grilleztünk. Nagyon örültem, hogy megint kimozdultam és együtt tölthettem egy kis időt a családommal és a vicces barátaikkal.
 A következő májusi ünnep itt a halottak napja. Itt az a szokás, hogy a családok temetőről temetőre járnak és visznek magukkal egy piknik kosarat és minden elhunyt szerettüknél leülnek a sírnál lévő kis asztalhoz, esznek egy kicsit és raknak a sírra egy zacskó édességet vagy még egy üveg vagy pohár vodkát is szokás és mennek tovább egy másik helyre. Nekem ez eddig is nagyon fura volt, de amikor megláttam, hogy gyerekek szedik le a sírokról az édességet akkor nagyon nem értettem, hogy mi történik. A szüleim elmagyarázták, hogy bárki elveheti a csomagot és ezzel ő is megemlékezik az elhunytról. Ez még úgy ahogy rendben van amikor gyerekek gyűjtögetik az édességet mint Halloweenkor, bár nekem ez is elég abszurd volt, de a legrosszabb, hogy nagyon sok roma járja a temetőket nagy zsákokkal és kotorják bele a halottaknak, meg a gyerekeknek szánt csomagokat.

Május 9-e majdnem a legnagyobb ünnep Oroszországban. Ez a győzelem napja. Ekkor ért véget a II. Világháború és ugyebár a Szovjetunió a nyertes hatalmak között volt. Erre az oroszok nagyon büszkék. Ilyenkor óriási katonai
felvonulások, tűzijátékok és vásárok vannak minden városban. Mint nálunk a kokárda, itt olyan nagy szerepet játszik a Szent Gergely szalag,melyet a győzelem emlékére hordanak. Május 9.-én majdnem minden orosz
emberen látni lehet. Mi Novorosszijszkba mentünk megnézni a parádét. A katonazenekar indította a felvonulást, utána jöttek a különböző katonai osztagok mint például a tengerészet, a

kommandósok vagy tűzoltók és a rendőrök. Aztán tankok és harckocsik gurultak végig az utakon. Ez békeidőben elég szürreálisnak hatott számomra,de nagyon érdekes volt. Ezek után ami nekem a legjobban tetszett és még egy kicsit meg is könnyeztem rajta, az a "Halhatatlan Ezred" menete volt. Az emberek a második világháborúban elvesztett szeretteik képeivel vonultak fel a főutcán. Ezt úgy kell elképzelni, nagyobb városokban mint pl: Moszkva, hogy
több millió ember menetel kis fényképes táblákkal a kezükben. Úgy gondolom, hogy ez a legmegfelelőbb módja egy ilyen ünnep megtartásának. Ez a hagyomány már sokkal jobban tetszett. 

(A vicces vagy inkább elszomorító dolog, hogy az oroszok annyira csak a saját történelmüket tudják a világéról kb semmit és ezért nagyon sok ember megkérdezte, hogy mi ünnepeljük-e ezt a napot. Hát elég nehéz volt nekik szelíden átadni, hogy nem ünnepeljük a vereséget...)

Eltelt pár nap és május 24.-én megszólalt az utolsó csengő az iskolában ami azt jelentette, hogy elkezdődött a nyári szünet. Itt persze korábban, mint nálunk, de érthető, hiszen heti 6 napot járnak az orosz diákok iskolába.

Elbúcsúztam nagy nehezen és könnyek közt a kis negyedikes osztályomtól, hol angolt tanítottam és a tanár nénijüktől. Nagyon kedves búcsúajándékot készítettek nekem. Ekkor jöttem rá, hogy már csak pár nap és megyek Szentpétervárra és pár hét és megyek haza. Ezért megpróbáltam minél több időt a barátaimmal és családommal tölteni.