10 months in Russia

Igen tudom, hogy ez most nem egy aktuális blogbejegyzés mert csak november végéig írtam le a dolgokat, de elromlott itthon a számítógép és csak most javították meg, de ígérem, hogy hamarosan jön a folytatás is... Az elmúlt pár hétben nagyon sok minden történt velem.  Amióta megtudtam ,hogy a tenger közelébe kerülök a fogadócsaládomhoz, azóta nagyon  izgatottan vártam már, hogy megnézzük a partot. Egyik délután el is indultunk a Fekete tengerhez. Először Nyizsnij Novgorodon kellett átkelnünk amit a por városának is neveznek. Ez találó elnevezés,eléggé sokkoló látvány volt számomra. Ez egy elég nagy és fontos kikötőváros. A tengerparton csak óriási darukat és kb. 100 kamiont lehetett látni , amik várták a rakományt a teherszállító hajókról, amik elképzelhetetlenül hatalmasak voltak. A városban nem láttam iskolát, csak pár boltot és mindenhol koszt . Alig vártam hogy végre tenger szebbik felére érjünk. Gelendzsikbe pont a naplementére érkeztünk meg. Nagyon s...

  Két   hónapja, hogy Oroszországban  élek.  Úgy  érzem  , ragad rám a nyelv  ,  egyre jobban kezdem megszokni ezt az atmoszférát és már nagyjából közlekedni is tudok. Az oroszok még mindig nem értik, hogy miért pont ide  jöttem  , de  mindenesetre van aki nagyon kíváncsi és örül hogy beszélhet velem és van aki nem annyira. Pl. az iskolában az egész negyedik évfolyam odavan értem. Ha meglátnak a folyosón már rohannak hozzám és mindig beszélgetni akarnak és már egy karkötőt is kaptam tőlük. Ezekben a kisgyerekekben még látok esélyt arra, hogy később is nyitottak maradjanak és ne legyenek olyanok ,  mint a mostani 16 évesek az iskolámban.  Ők ugyanis igyekeznek távol tartani magukat  tőlem. Azt  is észrevettem, hogy  Krasnodarban , ami ugye egy nagyváros  kb.1 órányira tőlünk,  sokkal barátságosabbak és nyitottabbak az emberek mint a kis faluban ,  amiben lakom.  P ár dol og  az or...