1. Rész

Arra a bátor döntésre szántam el magam , hogy az AFS szervezet által kimegyek Oroszországba 10 hónapra nyelvet tanulni. Ha valaki ezt elsőre meghallja akkor nagyon meglepődik és négy dolog jut eszébe: vodka, medvék, hideg és Putin. Én azért kicsit többet szeretnék megtudni az ország kultúrájáról és a sztereotípiákat pedig megpróbálom alátámasztani vagy megcáfolni. Könnyeimmel küszködve elváltam a reptéren a családomtól és elindultam életem nagy kalandjára. Nem is én lettem volna, ha nem késem le majdnem a gépet... Ezek után leszálltunk Moszkvában még két másik magyar diák és én majd elindultunk a felkészítő orientációra. Nagyon sok kedves és jófej külföldi cserediákot ismertem meg ,a világ minden tájáról. A tábor azért volt nehéz mert majdnem éhenhaltam. Az étel borzasztó volt és abból is csak kis adag. Mindenhez volt káposzta és kapros uborka. Már azon gondolkodtam, hogy megeszem a családnak szánt magyar édességeket, de végül tartottam magam nagy nehezen. A tábor 2 nap múlva véget ért és mentünk tovább repülővel Krasnodarba.

Itt várt minket a fogadó család. A reptéren olyan érzés fogott el, amit nem tudok leírni. Nagyon boldog voltam, de ideges és izgatott is és a hányinger  kerülgetett (lehet, hogy csak a tábori koszt miatt). Kint a családok lufikkal és táblákkal várták a cserediákokat. Amikor megláttam a fogadó anyukámat ,rögtön sírva fakadtam, ezért ő is. A fogadó tesóm aki egy öt éves kislány, a nyakamba ugrott és ölelgetni kezdett. Nagyon aranyosak voltak. Miután átvettük a papírokat , együtt elindultunk hazafelé. Én Oroszország déli részére kerültem, ahol akármilyen meglepő is, nincsenek se medvék sem hideg,a klímája hasonló Magyarországéhoz. Egy kis faluban fogok lakni: Ilskyben. Ez konkrétan egy poros puszta közepén található. Van pár kisbolt és házak. Elég nyugodt környék. A ház szép és modern. A kislány szobájába költöztem be ,ő pedig a szülőkkel alszik majd. 

Most vagyok itt egy hete úgyhogy leírom az eddigi tapasztalataimat: Az orosz embereknek vannak olyan szokásaik amiket nagyon furcsának találtam. Íme pár: például az orrukat simán kifújják az utcára és csak kevés ember használ zsebkendőt. Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem, de nagyon megragadt bennem amikor egy férfi majdnem ráfújta a cipőmre az orrát. Sokat kiabálnak egymással, de nem feltétlenül azért, mert mérgesek. Nagyon egyszerű ételeket főznek pl. tészta fasírttal, vagy sültkrumpli nyers hallal, de mindenhol ott van az általam nagyon nem kedvelt kapros uborka és káposzta. Az oroszok elég édesszájúak, mindig van otthon sokféle édesség. Minden nap legalább háromszor teáznak. Ez nagyon fontos számukra, mert ilyenkor van együtt a család és beszélgetnek. Hozzám is próbálnak beszélni, bár nem sok sikerrel, mert nem

nagyon értem amit mondanak. Ilyenkor általában mosolyogni és bólogatni szoktam. Nagyon nehéz megértetnem magam, mert kevés szót tudok oroszul,  ők viszont egyáltalán nem tudnak angolul. Mindig oroszul beszélnek hozzám és addig ismétlik ugyanazt a mondatot amíg nem válaszolok valamit. 

Általában nagyon nagy a szmog és mindig dugó van az utakon, mert az összes kamion a közutakon közlekedik. Itt az emberek csak autóval járnak, tömegközlekedés az kb. nincs, csak a nagyvárosokban. A legközelebbi nagyváros az Krasnodar. Nem túl szép, de legalább vannak plázák, éttermek és parkok. A lakossága kb. 1 millió fő, ami itt kisvárosnak számít. Eddig azt figyeltem meg, hogy a nők nagyon elegánsan öltöznek és adnak a kinézetükre, a férfiakról sajnos ez már nem nagyon mondható el. 

Iskola: Már két hete vagyok itt és egyre jobban értem a szavakat , gyakorlom a beszédet. Ha helytelenül is, de megpróbálok mindent oroszul mondani és legtöbbször meg is értik mit szeretnék. A családdal jól kijövök és már kezdem picit otthon érezni magam a házban. 

Mint köztudott az orosz iskolákban egyenruhába kell járni. Valahol ezt kevésbé veszik komolyan , valahol pedig nagyon. Természetesen én az utóbbi iskolába kerültem, úgyhogy el kellett mennem a fogadó anyukámmal ruhát próbálni. Az egyenruháról csatolok képet, szóval szerintem érthető, hogy miért kezdtem el majdnem sírni a boltban. Úgy néztem ki ,mint egy apáca és egy szobalány keveréke. És ez a még nem minden, mert minden nap ezt kell hordani télen-nyáron. Na jó, engem ez már lesokkolt. Az eladó és a fogadó anyukám fél órán keresztül győzködött arról, hogy ez nem vicc. Amikor ez tudatosult bennem megkértem a fogadó unokatesómat, hogy menjünk el Krasnodarba és keressünk egy megfelelő öltözetet mert én nem fogok ebbe iskolába járni. Végül vettünk két fekete és egy szürke ruhát ,ami nem testhezálló és semmi dísz sincs rajta. Számomra

ez a ruha dolog lesújtó volt, mert nagyon szeretek öltözködni és a divatot is, de most sajnos ezt félre kellett tennem. Szóval Szeptember 3-án felkeltem hétkor, reggeliztem és elindultam. Reggelire általában Nutellás pirítóst, ikrás pirítóst ,tojást uborkával és krumplival vagy müzlit eszem. Itt a fél 9-kor kezdődik a tanítás ,úgyhogy nem kellett annyira sietnem.Az iskolában az első két hét eddig nagyon nehéz mert semmit sem értek az órákból és eléggé unatkozom. Beszélgetni nem tudok mert mint már említettem az oroszok nem nagyon tudnak angolul. De ha oroszul próbálok beszélni akkor néha válaszolnak meg mosolyognak,de nem túl érdeklődőek és befogadóak, úgy vélem, nagyon nehéz lesz beilleszkednem az osztályba. Általában napi hét órám van és az agyam nagyon elfárad a nap végére, úgyhogy hazaérek és alszom egy-két órát, ha tudok. Meglepő módon találtam egy elég jól felszerelt konditermet a falumban, oda fogok majd járni suli után. De egyenlőre még arra sincs energiám, hogy az asztalhoz leüljek enni, pedig egész nap semmit sem csinálok. Azt mondták, hogy ez az első hetekben normális bár én nem érzem úgy.