5.Rész

Miután hazajöttünk Sochiból, azon a  hétvégén mentünk a Krasznodari színházba. A "Hattyúk tava" balettet néztük meg. Az előadás előtt

elolvastam a történetet és úgy elég érthető volt, de ehhez azért kell érdeklődés és érettség, hogy végig lehessen ülni azt a 3 órát. A táncosok fantasztikusak voltak, úgyhogy  élvezhető, szép és érdekes volt a darab.  Nagyon örültem, hogy láttam egy igazi orosz balettet. Aztán a következő hétvégén Korenovskba mentünk ami kb. két órányira van

Krasnodartól és egy olyan jellegű kisváros mint Severskaya. Itt minden második évben rendeznek egy bált, aminek most Puskin volt a témája. Három napig welcome familyknél laktunk(ez azt jelenti, hogy olyan család aki csak ideiglenesen, pár napra fogad be cserediákot), kicsit féltem, hogy milyen lesz a család, de nagyon kedvesek és jófejek voltak. Volt egy 9 éves húgom, aki mindig oroszt tanított nekem, meg egy 14 éves öcsém akivel nagyon sokat beszélgettünk. Az apukát nagyon érdekelte a magyar kultúra és ezalatt a három nap alatt sok szót meg is tanult magyarul. Az anyuka is aranyos volt és mindig megkérdezte, hogy mit szeretnék enni és azt csináltad nekem ebédre. Az iskolában ugyanolyanok voltak a diákok mint Severskayaban. Mindenki minket nézett, de senki sem mert semmit kérdezni , még bemutatkozni sem. Az első nap este hatig bent maradtunk a suliban gyakorolni a polkát, amit táncoltunk a bálon.

Mivel a cserediákoknál nem volt elég fiú, így hat lánynak- köztük nekem is -egyedül kellett hogy gyakoroljunk. A harmadik napon még mindig mindenki össze-vissza lépkedett és káosz volt, úgyhogy még a tánctanár is kicsit kétségbe volt esve, hogy mi fog ebből kisülni. A bál napján nem volt iskola, mert mindenki készülődött. A helyi lányok szokásukhoz híven nagyon komolyan vették ezt az egészet. Mindenki körmöshöz, sminkeshez, fodrászhoz és kozmetikushoz ment. Nekem az anyukám csinálta meg a hajam, a sminkemet pedig én, ennek ellenére szerintem azért nem lett rossz.  Az estély hatkor kezdődött. Előttünk legalább 12 táncot adtak elő és csak azután jöttünk mi. Egész nap kb. azon izgultam, hogy lesz e

párom de szerencsére a bálkirály felkért. A cserediákok tánca elég össze-vissza volt, de ahhoz képest, hogy mi csak három napig gyakoroltuk, az oroszok pedig két évig, ügyesek voltunk. Az is vicces volt,hogy mindenki fehér ruhában volt csak ezt nekünk senki sem mondta ,szóval  csak mi voltunk színesben. Mindenki előadta a táncát aztán páran Puskin verseket is szavaltak. Utána pedig fotózkodtunk, mint mindig és mindenhol, aztán pedig 22.00 körül hazamentünk. Másnap elköszöntünk a családtól és busszal visszamentünk Krasnodárba. Ez a 4 nap is érdekes volt, mert megnéztem, hogy hogy élnek itt más családok és ,hogy milyen lehetett egy Puskin korabeli bál. 

A  következő hétvégén megünnepeltük az unokatesóm szülinapját Krasznodárban. Először egy bárba mentünk ahol megismertem az új barátait akik nagyon jófejek. Aztán tovább mentünk egy utcába ahol szórakozóhelyek voltak. A Panda nevű klubban töltöttük az este hátralévő részét ,ami elég kicsi volt de legalább lehetett táncolni. Itt tartózkodásom során ez az este hasonlított legjobban egy normális

bulira. Itt sajnos nem nagy divat ide-oda menni és táncolni ,ezért is van kevés szórakozóhely, viszont ha van is, azok meg nem túl tágasak. A november, december eleje szerencsére mozgalmas volt, de ez a hónap végéről és a januárról sajnos nem mondható el… 

Eljött a december vége. Otthon ilyenkor már rég karácsonyi hangulatban vagyok, feldíszítem a szobámat fényekkel, narancsot eszem és kakaózom esténként és sétálgatok a karácsonyi vásárokban. De itt semmit sem éreztem… December 23-án az AFS food partyt csinált a régióban lévő cserediákoknak és fogadócsaládjaiknak. Mindenkinek el kellet készítenie egy tradícionális ételt, amit be is kellett mutatni. Én

csirkepaprikást csináltam, ami szerintem elég jól sikerült. Amikor odaértünk kiderült, hogy kicsit túlzásba estem mert mindenki ilyen kis sütiket meg falatokat hozott, de szerencsére elég hamar elfogyott egy nagy edénnyel az én kis paprikásom, úgyhogy itt is bebizonyosodott, hogy a magyar konyha mindig nyerő. Mielőtt kb. a világ minden tájáról megkóstolhattuk az ételeket előtte lehetett műsort előadni a családdal de mi sajnos nem készültünk. A nap végén odaadtuk egymásnak az ajándékokat és hazamentünk.

December 24-25.-e. Magyarországon karácsony, a család ünnepe. Mindenki süt,főz, készülődik a közös nagy vacsorákra, ajándékozásra, együttlétre,bulikra. De itt ez a két nap olyan, mint a többi. Mindenki megy dolgozni,iskolába, edzésre, külön órákra. Ez azért van mert itt január 7.-ére teszi az ortodox egyház Jézus születését, de ilyenkor a családok csak együtt vacsoráznak.Az igazi nagy ünnep az újév. Akkor van az ajándékozás ,ünneplés, minden,ami nálunk Szenteste. 

Szóval visszatérve rám, december 24-25-én otthon voltam.A 24.-e nagyon szomorúan telt,rossz kedvem volt. Felhívtak otthonról a karácsonyi ebédről, de mondtam anyának , hogy inkább ne beszéljünk,

mert még nehezebb lett volna nekem úgy, hogy látom őket és arra gondolok, hogy bárcsak a családommal lehetnék. Nem tagadom,itt volt egy kis sírdogálás,ez még nehezebb volt sokkal,mint a 18.szülinapomat kint ünnepelni. Este a fogadóanyukám vacsorát csinált nekem és áthívta pár barátjukat és az olasz barátnőmet. Nagyon jól éreztük magunkat. Erre a 3 órára el tudtam felejteni az otthoniakat és ez a kinti családomnak köszönhető, mert mindent megtettek azért, hogy boldog legyek amiért nagyon hálás vagyok nekik. Még tűzijátékoztak is, amivel megkoronáztuk a keresztény karácsonyt Oroszországban. 25.-én átmentünk az egyik olasz lány házába, filmet néztünk popcornnal, forrócsokit ittunk és karácsonyi zenéket hallgatunk. Szerintem kihoztam ebből az ünnepből a legtöbbet amit lehetett itt. December 28-án végre elkezdődött a téli szünet, amit nagyon vártam... 

Szilveszterig igazából semmit sem csináltam, csak vártam a nagy orosz ünnepet. Eljött a 31.-e. Az anyukám egész nap csak főzött. Az újév itt a család ünnepe ,úgyhogy én is otthon töltöttem ezt a napot. Ilyenkor kevesen járnak bulizni. Nekem nagyon fura volt ez, de gondoltam , hogy biztos jó lesz. Délután eljött hozzánk a Дед Мороз (télapó) és снегурочка(segédje) akik egész este járják a utcákat ,

pénzért be lehet őket hívni és játszanak a gyerekekkel. Éjfélig csak négyen beszélgettünk, aztán megnéztük Putin beszédét, pezsgőt ittunk és tűzijátékot néztünk.Utána megjöttek a családtagok , barátok és ettek-ittak, táncoltak. Hajnali 4 körül vége lett a szilveszternek. Én kicsit csalódott voltam ,mert azt gondoltam, hogy hú ez mekkora buli lesz, ha már ennyit beszélnek róla, meg készülődnek rá akkor biztos, hogy nagyon nagy dolog, de volt az nem számomra...Ahány ház,annyi szokás.Az újév,ill.Szilveszter este mindenhol más és minden embernek mást jelent, de én még  nem tudtam, hogy január elsejével elkezdődött az ittlétem legnehezebb hónapja...