8.Rész

   Tudom, hogy rég nem hallottatok rólam, de megvan az oka. Újra családváltásra került sor..Szó szerint kirakott a kettes számú család. Így ez már a harmadik családom.. Mielőtt bemutatnám őket, beszélek egy kicsit az érzelmeimről. Lehet, hogy unjátok, de ez egy fontos része a csereévnek mert ehhez fogható dolgokat még sosem tapasztaltam, nem éltem át. Reményvesztett voltam. Már nagyon bennem volt, hogy hazamegyek. Úgy éreztem magam

mint egy csődtömeg. És hogy miért? Mert az AFS-es körzetvezetőm azt mondta, hogy ez az én hibám és hogy ő már nem fog nekem több családot keresni ha még egyszer elrontom. Fájt, hogy ez a nő azt akarja belém  sulykolni, hogy  én vagyok a rossz és ha ez még nem lenne elég, az érzelmileg amúgy is szétesett, reményvesztett, "otthontalan" cserediák önbizalmát a föld alá döngöli. Nem könnyű az együtt élés másokkal, más kúltúrával, én vagyok az idegen, nehéz beilleszkedni, főleg oda, ahol nem is akarják, hogy ott legyek. Szóval röviden elég rosszul éreztem magam. Úgy gondoltam, hogy már semmit sem veszíthetek így megpróbáltam a legjobb formámat bevetni az utolsó esélyemnél. Megérkeztem a harmadik családhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak. Az első este már ki is derült, hogy a szüleim lazák és meglehetősen jó fejek. Van egy 13 és egy 16 éves öcsém. Az egész nagy család befogadott és kedves volt velem. Amióta velük vagyok sok új ételt próbáltam ki, mint például a savanyú borsch, kovászos

dinnye és paradicsom és a legfurcsább: a szénsavas majonézes uborkás parizeres leves ami hideg és semmihez sem tudnám hasonlítani. Nekem nagyon nem jött be de azt mondták, hogy nyáron meg kell kóstolnom megint mert akkor sokkal jobban esik. Ők egy igazi nagy orosz család de mégis modernebb nézeteik vannak. Mint kiderült Budapesten is voltak már. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire örültem annak, hogy itt 2 fürdő van, kávégép és mindig van valami finomság a hűtőben. Végre több húst, zöldséget és gyümölcsöt eszem. Több energiám van és természetesen itt nem stresszelek egyáltalán. Nagyon szeretek az anyukával és az apukával beszélgetni. A tesóimmal nem könnyű megtalálni a közös hangot de tudom, hogy a fiúk nem olyan beszédesek ebben a korban.
Végre elérkezett egy újabb AFS-es utazás. Most Krímre látogattunk el. A félszigetről röviden;
Krím a Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő félsziget ahol mindössze kb 2.000.000 ember lakik. Nagyon izgalmas és régre visszanyúló törtènelme van. 2014-ben az oroszokhoz került Ukrajnától. Busszal 5 óra út után átkeltünk a nemrég készült Krími hídon és el is értük az első pontot Feodossziját. Itt megnéztük a központot, ami olyan volt mint egy 100 éves kikötőváros. Semmi érdekeset nem láttunk itt sajnos. Este kimentünk a

tengerpartra ahol zenét hallgattunk, táncoltunk és néztük a csillagokat a cserediákokkal miközben a zászlókkal
takartuk be magunkat. Ezek a pillanatok örökre bent fognak maradni az emlékezetemben. Másnap elmentünk Ivan Konsztentyinovics Ajvazovszki orosz festő régi házába, amit múzeummá alakítottak. Itt oroszul tartottak egy igen érdekes tárlatvezetést amit nem gondoltam, hogy érteni fogok de
teljesen rendben volt minden. Délután Jaltára utaztunk át. Ez a hely már tényleg szép volt.
Meglátogattuk Rovostov palotát aminek gyönyörű virágos kertje és belső udvara volt.
Ráadásul a tengerben egy egész delfin raj ugrált nekünk. Délután bementünk egy tengerparti kis városkába, ami nagyon hangulatos és különleges volt.

 Másnap ellátogattunk a Livadijski palotába ahol a híres jaltai konferencia zajlott le Churchill, Sztálin és Roosevelt között 1945-ben. Az

utolsó napon először megnéztük a Szudaki várat ami mesébe illő volt. A fű olyan zöld volt körülötte, mint amilyet még sosem

láttam. Mindenhol bárányok és kecskék legeltek szabadon és mindehhez a látványhoz a gyönyörű hegyek és a tenger is rátett egy lapáttal. Az utolsó állomásunk a világ legkisebb vára volt ami azért volt nagyon különleges mert csak gyalog lehetett

megközelíteni mert egy sziklán áll és a tenger fölé nyúlik be. Az én véleményem Krímről, hogy történelmileg nagyon érdekes hely ezekkel a csodás várakkal meg kastélyokkal de a tengerpart az tipikusan oroszos. Ez az utazás még azért is tetszett nagyon nekem, mert rengeteget nevettünk a cserediákokkal és még jobban összenőttünk. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek ilyen jófej emberekkel a világ minden tájáról. Ez felbecsülhetetlen. Ebben az elmúlt 3 hónapban végre igazi, önfeledt, boldog cserediáknak érezhettem magam. A családom

egyszerűen tökéletes. Nem is kívánhatnék jobbat. Már nem érzem egyedül magam, mert rengeteg barátom van. Azt egy kicsit sajnálom, hogy három hónapot úgymond elpazaroltam a másik családnál de semmit nem bántam meg mert tudom, hogy ezzel sokkal erősebb és önállóbb lettem, levontam a tanulságokat. Most már végre jöhetnek az igazi élmények!
Miután hazajöttem, pár hetet pihentem, ami abból állt, hogy Trónok harcát kezdtem el nézni oroszul az elejétől kezdve. Ez egy sorozat aminek elég nehéz a nyelvezete és a cselekményszálat sem egyszerű követni, de én megértettem és ez számomra nagyon sokat jelentett. Rájöttem, hogy felesleges már stresszelnem a nyelv miatt. Mielőtt kijöttem azt képzeltem, hogy majd egy felsőfokút csuklóból le fogok rakni mert majd biztos, hogy “rám ragad a nyelv”. Most így visszatekintve nagyon nem voltam tisztában, hogy milyen nehéz az orosz. Nagyon sok hasonló hangzású szó, kivételek és rengeteg ragozás nehezíti a nyelvet tanulók dolgát. Mindig sokat aggódtam és ki voltam akadva, hogy nem megy a nyelvtan, mert nagyon bonyolult de persze, hogy az amikor még az oroszok sem tudják rendesen. De belegondoltam, hogy nem csak ezért vagyok cserediák és már amúgyis kb. mindent megértek amit beszélnek és bármikor be is tudok kapcsolódni. Szóval az aggódást a nyelvtanulás miatt abbahagytam ami szintén egy nagy előrelépés számomra.

   Már nincs sok hátra a kintlétemből, pontosan 46 nap, de még ( ha minden igaz ), sikerülni fog eljutnom Szentpétervárra és remélhetőleg Moszkvába is.

   Ezeket az utazásokat várom a legjobban!