10 months in Russia

Eljött a május és ezzel végre a jó idő is, ezért a családommal elmentünk Novorosszijszkba. Erről a városról azt meséltem, hogy koszos és csúnya de kiderült, hogy csak az egyik felét láttam. A belváros egész jó. Van egy pláza, pár park és persze egy hosszú tengerparti sétány. Itt a család barátainál laktunk, akik nagyon jó fejek és vendégszeretőek voltak. Május elsején volt egy felvonulás a munka ünnepe alkalmából, amit megnéztünk és akkor ittam az első kvászomat. Ez egy kicsit szénsavas sörhöz hasonlítható alkoholmentes ital búzából. Különleges íze van és viszonylag egészséges úgyhogy ez lesz az új nyári italom. Másnap lementünk a tengerpartra ahol estig grilleztünk. Nagyon örültem, hogy megint kimozdultam és együtt tölthettem egy kis időt a családommal és a vicces barátaikkal.  A következő májusi ünnep itt a halottak napja. Itt az a szokás, hogy a családok temetőről temetőre járnak és visznek magukkal egy piknik kosarat és minden elhunyt szerettüknél leülnek a sírnál lévő kis aszt

   Tudom, hogy rég nem hallottatok rólam, de megvan az oka. Újra családváltásra került sor..Szó szerint kirakott a kettes számú család. Így ez már a harmadik családom.. Mielőtt bemutatnám őket, beszélek egy kicsit az érzelmeimről. Lehet, hogy unjátok, de ez egy fontos része a csereévnek mert ehhez fogható dolgokat még sosem tapasztaltam, nem éltem át. Reményvesztett voltam. Már nagyon bennem volt, hogy hazamegyek. Úgy éreztem magam mint egy csődtömeg. És hogy miért? Mert az AFS-es körzetvezetőm azt mondta, hogy ez az én hibám és hogy ő már nem fog nekem több családot keresni ha még egyszer elrontom. Fájt, hogy ez a nő azt akarja belém  sulykolni, hogy  én vagyok a rossz és ha ez még nem lenne elég, az érzelmileg amúgy is szétesett, reményvesztett, "otthontalan" cserediák önbizalmát a föld alá döngöli. Nem könnyű az együtt élés másokkal, más kúltúrával, én vagyok az idegen, nehéz beilleszkedni, főleg oda, ahol nem is akarják, hogy ott legyek. Szóval röviden elég rosszul

Még február végén belekezdtem egy nagyon nehéz és megpróbáltató projektbe. Az AFS orosz irodalmi versenyt hirdetett, ahol a főnyeremény egy Moszkvai utazás volt , úgyhogy elég motivált lettem ettől. A feladat az volt, hogy fejből meg kell tanulni egy orosz verset, szöveget és elő kell adnod majd feltölteni YouTube-ra. Fogalmam sem volt, hogy mit válasszak mert nem vagyok jártas az orosz irodalomban. Csak az Anyegint olvastam amit a 10. oldalnál már fel akartam gyújtani... Megkértem a kis osztályomból az orosz tanáromat, hogy válasszon nekem egy könnyű verset. Sikerült is. Feladta nekem persze az Anyeginből Tatjana levelét. 3 db A-4-es lapnyi régi orosz szó, amiből szinte semmit sem értettem. Elkezdtem lefordítani és szépen megtanulni. 1 hónap elteltével már tudtam is de még kérdéses volt, hogy hogy tudnám megcsinálni a videót. Szerencsére találtam két nagyon kedves lányt , akik színházi suliban tanulnak és ők segítettek. Nagyon izgatottak voltak és mondták, hogy ez milyen érdekes

Január 1-től 12-ig semmit sem csináltam. A családom otthon pihent, vagy a szüleim a dolgaikat intézték. A faluban nem tudtam magammal mit kezdeni. Volt, hogy három napig ki sem léptem a házból. Ez lehet,hogy jól hangzik, de már  kezdtem becsavarodni.. Felbuszoztunk párszor Krasznodarba a barátnőimmel ,de itt sincs túl sok minden. Szóval a téli szünetemet sikeresen végig szenvedtem. Az anyukámmal akivel eddig mindig nagyon sokat beszélgettem most ez lecsökkent napi egy-két szóra és rossz kedve volt majdnem mindig.Nem tudtam, hogy mi a baj,nem állt velem szóba. Úgy éreztem, hogy csak az időmet vesztegetem itt. Próbáltam elfoglalni magam, ahogy az otthoniak tanácsolták. Olvastam, futottam, kondiztam, sétáltam,oroszt tanultam. Egy beszélgetés után a keresztanyámmal  rájöttem, hogy nem ezért vagyok itt és ez így nem normális és nem akarok ebbe a helyzetbe beletörődni. Másnap rászántam magam, hogy beszéljek végre az anyukámmal, mert én ezt már nem bírtam tovább. Elmondtam neki,hogy

Miután hazajöttünk Sochiból, azon a  hétvégén mentünk a Krasznodari színházba. A "Hattyúk tava" balettet néztük meg. Az előadás előtt elolvastam a történetet és úgy elég érthető volt, de ehhez azért kell érdeklődés és érettség, hogy végig lehessen ülni azt a 3 órát. A táncosok fantasztikusak voltak, úgyhogy  élvezhető, szép és érdekes volt a darab.  Nagyon örültem, hogy láttam egy igazi orosz balettet. Aztán a következő hétvégén Korenovskba mentünk ami kb. két órányira van Krasnodartól és egy olyan jellegű kisváros mint Severskaya. Itt minden második évben rendeznek egy bált, aminek most Puskin volt a témája. Három napig welcome familyknél laktunk(ez azt jelenti, hogy olyan család aki csak ideiglenesen, pár napra fogad be cserediákot), kicsit féltem, hogy milyen lesz a család, de nagyon kedvesek és jófejek voltak. Volt egy 9 éves húgom, aki mindig oroszt tanított nekem, meg egy 14 éves öcsém akivel nagyon sokat beszélgettünk. Az apukát nagyon érdekelte a magyar kultúr